a CapeTimes azzal érvel lapuk megvásárlása mellett, hogy akár egy nap alatt is rengeteget fordulhat a világ, ne szalasszunk el semmit, ha képben akarunk lenni.
egy ideje az internetes tájékoztatást, az oldalak hitelességének folyamatos megkérdőjelezése mellett ugyan, előnyben részesítem a nyomtatott sajtóval szemben. gyorsabb is, befektett energiától függően sokrétűbb is - gondoljunk csak bele, mennyivel egyszerűbb több nézőpontból megvizsgálni egy-egy témát: mindössze ismerni kell a megfelelő forrásokat, onnantól tulajdonképpen egy pár kattintás az egész.
mindezek fényében elmondhatom, engem ezzel a szöveggel nehezen fognak meggyőzni, és bár én a hírekre éhes nagyközönség elenyésző hányadát teszem ki, biztosra veszem, hogy a közeljövőben rohamosan növekszik majd azok száma, akik az internetet elsődleges hírforrásnak tekintik.
'egy nap alatt megváltozhat a világ. ne szalassza el a mindent lefedő híreinket' egy dologra azért felfigyeltem, az 'in-depth' szóösszetétel használatára. mélyreható, alapos, több fordítása lehetséges - ha van valami, amivel fogást találhat a nyomtatott sajtó az onlineon, az talán ez lehet. pont az előnyként említett gyors információáramlás, pörgés az, ami megakadályozhatja egy-egy téma alaposabb kibontását, hiszen sem a szerzők, sem az olvasók nem akarnak semmiről lemaradni, a hírszájtok, portálok, fórumok és blogok tengeréből folyamatosan szeretnék kihalászni a nekik hasznos tartalmat.
a helyzet persze nem ennyire egyértelmű. a jól megalapozott és felépített publicisztikákra online is nagy igény mutatkozik. ma már egy-egy blogbejegyzés is lehet tanulmányértékű, és az olvasói bázis is megteremthető szakmai, mélyelemző írásokat szemlézve, sajátokat publikálva.
a kulcs itt véleményem szerint az, hogy a fogyasztók, az 'átlag internetezők' egyre inkább tisztában vannak az igényeikkel, és azzal, hogyan találják meg azon oldalakat, melyek ezeket kielégíthetik. ezáltal az általuk böngészéssel töltött idő is hasznosabbá válik - természetesen csak akkor, ha ők is úgy akarják. a keresőprogramok töretlen sikere, a keresőoptimalizálás robbanó népszerűsége, trendszerű használata szintén ezt támasztja alá.
badarság lenne ugyanakkor temetni az 'offline sajtót', hiszen nem csak nálunk, de nyugatabbra sem tudnánk az asztalra tenni az internettel barátságban lévőkről olyan mutatókat (és ami esetünkben fontos, az internetet elsődleges csatornaként kezelők arányát felmérő statisztikákat), hogy ezt megtehessük, és a nyomtatott lapok mögötti médiabirodalmak és mogulok pozíciója sem fog egyik napról a másikra meggyengülni. a kérdés mégis adott: merre tovább?
említhetném a trendet, miszerint a hagyományos újságok érzékelhetően egyre több energiát fektetnek az internetes megjelenésbe is, az egyre szorosabb összefonódást, aminek következő lépése talán az online tartalmak nyomtatott formában való megjelenése lehetne (gondoljunk csak a blogok könyvként kiadására), de immáron akár napi szinten, vagy az olyan újítások prognosztizálható elterjedését, mint az
elektronikus papír. ködös víziókat is felvázolhatnék a nyomdák teljes eltűnéséről, de a kérdésre válaszolni nem meglepő módon továbbra is kemény feladat.
megragadnám a lehetőséget azonban, hogy elmorzsoljak pár bitkönnyet a számomra megboldogult státuszba lépett Magyar Hírlapért, mely a legutóbbi, sokat tárgyalt és látványos átalakítások óta egy középszerűnek sem mondható, tudatosan pozicionált és erőszakosan átformált, egyéni érdekek kiszolgálásától
sem visszariadó valami lett. szomorú vagyok, mert nem tudom, milyen lapot vegyek reggelente, és már kedvem sincs felmérni a lehetőségeket.
a talán szokatlanul hosszú eszmefuttatás után a reklámról:
a WTCtől nemmesze focizó kissrácok és a családi életkép JFKvel jól kigondolt kontrasztban van a későbbi tragédiákkal - a hiroshimait viszont nem érzem elég alaposnak, talán mert hiányzik róla egy igazi szimbólum, csak a japán sztereotípiák és az anya-gyermek kapcsolata viszik el a vállukon a koncepciót. ennek ellenére az ötlet működőképes, és az üzenethez jól passzoló megvalósítást sikerült összehozni.
Advertising Agency: Lowe Bull, Cape Town, South Africa
Creative Director: Kirk Gainsford
Creative Director: Alistair Morgan
Art Director: Brian Bainbridge
Copywriter: Simon Lotze
Photographer: Corbis Images
[ aotw ]
