egy brendnyú svéd krimisorozatra hívja fel a figyelmet ez a két plakát:

DIY, azaz doityourself változata a két legkedveltebb vérontó segédeszköznek. ott fent északon állítólag szeretnek szerelni, ha pedig tegnapról iderántjuk és átgyúrjuk a krimiboltos szlogent, mondjuk "Általad összeszerelt hentesbárddal érdekesebb az élet" változatban, megvan a gyilkos, hatékony üzenet. akkor lenne a legjobb, ha Wallander egy McGuyver féle svéd tag lenne, aki vizilóbelsőségekből, magvakból és fenyőgyantából rak össze tömegpusztító fegyvereket, de ez nem túl hihető. Ráadásul ő itt a jófijú.

már csak a napi ajánlat maradt hátra, hangulatosan:
rosszfiúk és csúnyalányok gyűjteménye, a bűnkönyvtár.

Pirelli naptárak a hatvanas évektől..meggyőző. nem sok emlék köt hozzájuk (jah, Inter mezszponzorok, szomorú..), ezentúl lesz egy kellemes is - ez a kép. köszönöm.

nem ad, de a napi fix már megvolt, jöjjön egy kis streetart:


szórakoztató és egyedi elképzelés. kézzel festett miniatűr figurák London utcáin, különféle élethelyzetekben. ezt az egyszerű ötletet sokkal többre értékelem, mint a megfontolás nélkül összevissza feldobált stickereket (azért abból is vannak nagyon kutyák, de a legtöbbje selejt). már látom is az ötlet honosítását, Kossuth tér, apró tüntetők, apró észosztás, apró perecárusok, csak hogy ne múljon el semmi nyomtalanul...de a fesztiválok kisszínpadjai is új értelmet nyerhetnek. több tiny creature itt.

második - harmadik
kitűnő kampány egy detektív és krimi könyvekre szakosodott bolt számára - feszültségfokozás és a valóság apró darabja, ami viccesen feloldja a helyzetet, de a paranoia marad. "A bűnügyi történetek érdekesebbé teszik az életet". mindez egy-egy képkockán - akit valamilyen szinten érdekel a téma, annak be fog jönni (vagyis, be fog menni). nekik pedig ez a lényeg.

a hangulathoz hűen egy játékajánló:
Arkham Horror

A tegnapi rosszindulatú helyzetelemzés után most következik egy nagyszerű példa arra, hogyan nőhet fel ötletben és megvalósításban is a külföldi ügynökségekhez az itthoni, hasonló témát feldolgozva: a fenti, amnesty internationalnek készült gerillakampány (mondhatjuk, duplán gerilla..) Svájcban késztette gondolkodásra a járőkelőket. a felirat szerint: "nem itt történik, de most". nem vonhatjuk kétségbe a módszer hatékonyságát: Ella néni leszegett fejjel baktat az állomáson, és a "rántotta vagy palacsinta" mantrát mormolja, döntésképtelenül. egy pillantás előre: Mgobo gyilkos tekintete. "figyellek, nagyi". szerintem telitalálat.
a megrendelő ugyanúgy az AI, de az alábbi magyar plakát nem a jelen történéseire koncentrál (ami a fenti ott van, de még sincs alapötlethez nagyon jól passzol), hanem épp a fordítottjára:

itt nem a 'most'on van a hangsúly, hanem az 'itt'en. nézz körbe, nézd meg jól kiket látsz, mert lehet, hogy ők is ki vannak téve jogaik eltiprásának, rasszizmusnak, rendőri, családon vagy közösségen belül erőszaknak, vagy talán épp ők gyakorolják, kisebb-nagyobb átfedésekkel. én azért egy 'ép' embert talán odatettem volna a legalsó sorba is - így az a kép alakulhat ki, hogy mindenki érintett ebben valamilyen szinten, ami feltételezhető, de nem jelenthető ki. ennek hiánya viszont megvonja azt a lehetőséget, hogy a független külső szemlélő szerepében tetszelegjen, aki rápillant, és mentesítse magát a felelősség alól. ha a kitűzött célt tekintjük, ez így teljesen rendben van.

nem célom a magyar reklámok csípőből történő leszólása, de attól félek, a legtöbb postomban valamilyen formában fel fog bukkanni a téma - remélem, pozitív példákat is tudok majd hozni.
egy ilyen bevezető után szerintem egyértelmű, hogy itt az elrettentő kalapból fogok egyet előrántani.




















a színvilág, felhasznált betűtípus, és a kulcsszavak alapján a legtöbben ráismerhetnek a közelmúltban gőzerővel nyomuló áramszolgáltató kampányára. ez a darab a cég arculatát meghatározó, nagy tömegeknek készülő, és minden komolyabb ötletet nélkülöző (röviden: szar) reklámok kategóriájába sorolható. boldog párocska, korán reggel kicsattannak az energiától (már a reggeli kávé előtt!), kell ennél több az azonosuláshoz?
miután megnéztük közelebbről, felmerülhet egy sor új kérdés:
Mennyire becsülhetjük azon háztártások számát, ahol Andriy Shevchenko lepi meg a kisfeleséget kávéfőzés közben? Jó, ez megfigyelésnek gyenge, poénnak pedig szánalmas, de ha nem az említett focista szerepel a képen, akkor hol a férj? Mert az itt látható úriemberen nincsen jeggyűrű. Persze, hagyhatta a fürdőszobában is, de az én élénk fantáziám inkább egy "bocs, nálunk nincs áram, bejöhetek táncolni a konyhátokba, aztán lesz ami lesz?" igencsak gyenge csajozós szöveggel megtámogatott jelenetet vizionál. Az ifiasszonynak pedig nem sok dolga akad, csak felszerelkezni egy nehéz, fémből készült tárggyal, arra az esetre, ha rosszul sülne el a dolog.
Ezek után a fenti print üzenete összedolgozható:
Ha a férjed végre eltűnt otthonról, kérd el anyádtól a kotyogós kávéfőzőt, hátha átjön a szomszéd focista egy kis energiacserére.
Ez már kérem személyre szabott reklám, a legalattomosabb fajtából.

vegyünk egy feltörekvő, huszas éveiben lévő grafikust, verjünk a körmére kétszer vonalzóval, és ültessük be egy történelemórára. legszebb be nem töltött füzeteim emlékét hordozza ez a két ad:


a snickerst még fel tudom dolgozni valahogy, ha magyar szemmel nézem, ösztönözzük a kis pubikat zsebpénzük elköltésére a 'sulibüfében', de a Suzuki? talán az örök kiszámíthatlanság, vagy az 'Isten útjai kifürkészhetetlenek' [haha] érzést keresték itt (way of life - jesus christ! ezt elteszem későbbre), de a tálalás nekem akkor is idegen. bár én nem is könyörögtem saját kocsiért tizenhét évesen, talán itt a megfejtés.
hozzáteszem, ennek ellenére itthon egy ilyen suzuki reklámot felállva megtapsolnék, de a "mi autónk" pozicionálás ettől nagyon messze van. hiába próbálkoznak egy ideje feljebb tolni a mércét, autóvásárlás tekintetében szűkös pénztárcával rendelkező átlagfogyasztók befogadóképességét mérlegelve egyszerűen nem éri meg finanszírozni egy ilyen megközelítésű kampányt (a nemzetközi kooperációról, kidolgozott anyagok átvételéről nem is beszélek inkább). a suzuki pedig ígyis, úgyis is az 'ő autójuk' marad egy jó darabig.
amint a tizenéves, frissjogsis gyermeketeknek/rokonotoknak suzuki lesz az álomautója, szóljatok.