a snickerst még fel tudom dolgozni valahogy, ha magyar szemmel nézem, ösztönözzük a kis pubikat zsebpénzük elköltésére a 'sulibüfében', de a Suzuki? talán az örök kiszámíthatlanság, vagy az 'Isten útjai kifürkészhetetlenek' [haha] érzést keresték itt (way of life - jesus christ! ezt elteszem későbbre), de a tálalás nekem akkor is idegen. bár én nem is könyörögtem saját kocsiért tizenhét évesen, talán itt a megfejtés.
hozzáteszem, ennek ellenére itthon egy ilyen suzuki reklámot felállva megtapsolnék, de a "mi autónk" pozicionálás ettől nagyon messze van. hiába próbálkoznak egy ideje feljebb tolni a mércét, autóvásárlás tekintetében szűkös pénztárcával rendelkező átlagfogyasztók befogadóképességét mérlegelve egyszerűen nem éri meg finanszírozni egy ilyen megközelítésű kampányt (a nemzetközi kooperációról, kidolgozott anyagok átvételéről nem is beszélek inkább). a suzuki pedig ígyis, úgyis is az 'ő autójuk' marad egy jó darabig.
amint a tizenéves, frissjogsis gyermeketeknek/rokonotoknak suzuki lesz az álomautója, szóljatok.
