a felirat szerint "ha Palio Adventure-el hajtanál át ezen, meg sem éreznéd".
eltekinthetünk attól az apróságtól, hogy kevés esélyünk van elvándorolt csempék helyén áthajtani jeepünkkel a sarki közértben (persze sosem lehet tudni), így még jó ötletnek is tűnhet ez a gerillaság. nekem valami hiányzik, ami karakteressé teszi...ott egy lyuk. monstre a kerék, és jó a lengéscsillapító, értem én..de ettől még nem akarok majd Paliót venni, mert nem életszerű az egész. sőt, gyanúsnak tartom, hogy a termék nevére nem is emlékeznék miutána kiléptem a boltból. "valami terepjáró". lehet persze, hogy a dél-amerikai júzerek jobban értelmezik és kapcsolják fejben, és megjegyzik a márkát.
a másik variáció szintén nem nevezhető fajsúlyosnak:

hogy ne legyek adós a magyar változat felvázolásával: mit szólnátok a kátyúkhoz?  leragasztott lapok az úttest szélén / járdán, a sérült útszakaszokkal leginkább felszerelt környékeken. "Budapest. Kátyúk száma: 6851. Nem fontos őket észrevennie", név, illusztráció. esetleg egy ál-kátyú a járdán, mint itt fent. lehet, hogy a dolog fővárosi jellegzetesség, de működhet - tekintve, hogy hatalmas befektetést nem igényelne. aki pedig ritkábban találkozik a problémával, vagy egyáltalán nem (vidéki fogyasztók ésatöbbi), az a reklámmal sem fog. szóljatok, ha felbukkan az ötlet valahol.

Ikeás partizánok nekiestek egy évtizedes, rozsdás buszmegállónak, elhordták a darabjait a MÉHbe, az üveget hófehér függönyre, a gyilkos vasülőkéket pedig kényelmes kanapéra cserélték. és még egy asztalt is oda mertek ragasztani. felháborító.

a megvalósításon mondjuk finomíthattak volna (szerintem ronda), az ötlet honosításának lehetőségét pedig fel sem vetem - húsz perc múlva csak a tartóoszlopok maradnának emlékül. ne legyek pesszimista, tudom.

a környék önbizalomhiánnyal küszködő, bullyk által terrorizált tinijei biztosan a Wah Lumot választják majd. az egyetlen felmerülő kérdés talán az, hogy hogyan jutnak el odáig?

mosolygós témáinkhoz ma már csak egy jó kis gyermek- és rabszolgamunka hiányzik, a pozitív összhatás kedvéért. az Action Aid nevű szervezet erre hívja fel a figyelmet egy ötletes gerillaakcióval, a szöveg szerint a gyerekeknek inkább rajzokat kéne készíteniük, nem cipőket..úgy legyen.

ezt az egy telefonhívással megmenthetsz egy gyereket trükköt viszont megoszhatnák másokkal is, egész jó arány.

mondhatnám, hogy ezért üldözik a cukrot, de ne kenjük szegényre az egészet, lényegében itt teljesen másról van szó. kíméletlen figyelemfelkeltő print, ami hatásos módszerrel szemlélteti a diabétesz lehetséges következményeit:

lotsa cukorbeteg.

az asztalon előttem heverő, megnevezésre nem érdemes édesítőszer gondolkodóba ejtett a reggel. talán le kellene szoknom a kávéhoz reflexből hozzáadott lotsacream, lotsasugar párosról, és követni a véneket a prevenciós méregtelenítés nem bizsergető, de felelősségteljes útján. de mire valók a reklámok, ha nem a fogyasztásra való buzdításra? cukorkómára fel!


nem hagyom magam. a hatásokról később.

spagetti.

jó, jó, tudom hogy tudod, sör. íme egy politikailag nem teljesen korrekt, Antarctica Negra (meglehetősen paradox) nevű brazil barnasör:

fekete erő. az ötlet nem rossz, formáljuk mikrofonfejet a habból, a sör színe amúgy is fekete, nameg erős, adja magát az egész. mégsem támad kedvem belekóstolni, mint a lentebb bemutatott Sol sörbe. talán mert nincs ingerem hajat inni, bocs.
visszakanyarodva a 'sört nőknek is' témakörhöz, találtam egy Budweiser reklámot, hatvanas évek, amerika:
az üzenet egyszerű. az aktuális csajod  megdöntéséhez nem kell más, csak egy-két friss lemez a record storeból, és egy pohár Bud. megfigyelted, hogyan néz a lelkem? naugye, működik.
mai sörtúránkat lezárandó, egy példa a vállalatok legropogósabb PR csatornájára,  a corporate blogra, itt. mert a Guiness jó, szeretem (jobban szeretném ugyan, ha nem kéne angolnak hazudnom magam ahhoz hogy beengedjenek).

sör. import. és lányok, úgy mellékesen, hogy jobban működjön a dolog. őszinte leszek, az utóbbi idők poprockos, desokhaveromvan, szeretekatetőngitározni és a többi megközelítésű magyar sörösszpotok nekem egyáltalán nem működnek, pedig papíron én lennék a target audience. persze lehetne örülni is, hogy végre elszakadtak az "amit férfiak vesznek, oda segg kell meg keblek" vonaltól. ennek egyik oka talán az a felismerés volt, hogy a nők sem vetik meg az italt, és nem csak a gintonicot preferálják, zseniális nem? bizonyára több ezer kérdőívet feldolgoztak, mire eljottunk ide.
most csakazértis a klasszikus vonalról prezentálnék két reklámot.
a brazil megközelítés (a sör mexikói):
( 2 3 )
egyszerű és tetszetős, gyönyörű kivitelezéssel. kedvem támad magamhoz rántani az üveget, és magamba tölteni egy kis folyékony napfényt. mert az van benne, de tényleg.
az angolok ennél visszafogottabban, a kötelező jellegű félreérthetőségre építve, de magukhoz mérten így is kapósan kínálgatják a seritalt:

azaz, "Semmi sem elégít ki úgy, mint a Püspök Ujja". én hiszek neki.
( 2 3 )
az ebéd utáni öblögetéshez a braziloktól kapjuk majd az anyagot, ráadásként pedig könnyed délutáni nosztalgia az USAból, stay tuned.

reklámokkal kapcsolatban mostanság gyakran találkozhatunk a 'guerilla advertising' kifejezéssel, én magam is előszeretettel használom - rá kellett döbbennem azonban, hogy pontos jelentésével nem vagyok tisztában. könnyen összemosható a street dolgokkal, hiszen az utca kézenfekvő terepe a városi gerilláknak, bármi is legyen a missziójuk, de mitől kerül bele egy reklám ebbe a kategóriába?

"Guerrilla warfare (also spelled guerilla) is a method of combat by which a smaller group of combatants attempts to use its mobility to defeat a larger, and consequently less mobile, army." (wikipedia)

tehát kicsi és mozgékony, a nagy és lomha ellen. a kifejezés marketing nyelvre átültetett pontos definíciója cégenként, ügynökségenként, egyénenként változó (ha egyáltalán létezik). közös elemekként az újszerű ötletet, a meglepetés erejét, és az alacsony költségvetést említhetjük.
a manapság használatos gerilla módszerek elterjedése előtt inkább azt a jelenséget írták le vele, amikor az egyén nem tudta, hogy éppen egy terméket akarnak neki eladni, egy hétköznapi helyzetben csúnya átverés áldozata lett - mai példa erre talán a bloggerek reklám céllal írott fizetett, de hézköznapi postként publikált bejegyzései.
további változat lehet még a ránkerőszakolt, 'forced' reklám, amikor olyan helyeken is megtámad a mennikell-vennikell szörny, ahol a legkevésbé sem számitanánk rá (bár ez manapság meglehetősen erőtlen definíciónak tűnik), vagy olyan formában kapjuk az igét, hogy nem igazán tudatosul bennünk, egyszerűen csak megragad az agyunkban.
végül egy pár ötletes gerilla megoldás:




















sütőlap ( 2 3 )



































csalás - keserű felismerés ( 2 3 4 5 6 )




























normalizáció











































férőhely