a kiindulási pont: amerikai fiataloknak szerettek volna kedvet csinálni kanada felfedezéséhez, ezért elküldtek egy párt 'alapanyagnak' pénzzel kitömve kanadai városokba, hogy érezzék jól magukat, és csináljanak kápeket az út során. ezeket aztán ezer pendrivera feltöltve, kanadai zenekarok mp3aival és útitervekkel, leírásokkal megtámogatva szétszórták Chicagoban, azt a hatás keltve, mint ha elhagyták volna az adattárolókat.
direkt módon semmi sem utal a Canadian Tourism-ra, viszont beágyazott linkek vezetnek a honlapjukra videókból, szövegekból. ha belegondolok, egy talált pendrive tartalmát én is biztosan megnézném, a kiváncsiságot egy ilyen helyzetben nehéz legyűrni, de ha első ránézésre semmi sem utal arra, hogy ez bizony egy kampány része, lehet hogy sokan addig sem jutnak el, hogy Kanadában jártak a 'tulajok'. ha viszont rájönnek, hogy a marketing gépezet újabb utakon készül begyűrni szegény fejüket, még ellenszenvet is kiválthat a módszer.
ez a megoldás ma már - a fizetett utat nem számítva - költséghatékonyan kivitelezhető, tekintve hogy fillérekért dobálnak utánad USB key-eket, és ez új utakat nyithat például a gerilla megoldások terén. a legnagyobb kérdés az, hogy az utcán szétszórt 1000 darab kütyüből hány landol olyan fiatalnál, aki legalább csekély érdeklődést mutat kanada és az utazás iránt, hányan 'kattintanak át' a talált anyagokból (ez ugye mérhető is), és hányan foglalalnak le a közeljövőben egy kanadai utat. sok múlik azon persze, hogy hol is kerülnek elhagyásra a driveok, de tippre a fele fiatal kissrácok kezébe kerül, akiknek se keresetük, se utazási terveik nincsenek.
nem elhanyagolható ugyanakkor, hogy például maga a pendrive utána akár használható is, vagy elfér a fiókban, és később is emlékeztetheti a megtalálót Kanadára. amikor utazni készül, előkotorja, és régi-új kedvcsináló áll a rendelkezésére.
[ adgoodness ]
