mekkora jóság is lehetett a nyolcvanas években olajmágnásnak lenni, élni a dallasi álmot - jockeyewingi dörzsölt rosszfiú, báránylelkű bobisrác vagy jófej lovászparaszt raykrebbs, egyrement, mindenki kiválaszthatta a követendő utat. mondhatjuk, a felnövekvő generáció kis tudatlanjai még olykor-olykor szerettek is volna az olajbiznisz megbecsült szereplői lenni, menő szakma volt, azám.

ma pedig? persze, aki ott, és úgy van benne a dolgok a sűrűjében, arra ma is ez a sors várhat, nem ellenkezik, inkább választ magának egy szimpatikus republikánus aspiránst, akit pénzelhet, és a közösség megbecsült tagjává váltja magát némi ropogós dollárral és örökre szóló benzinkuponokkal, de az olaj mára a vér, a vér a háború, és irak, és szenvedés. kutak benzinpisztolyai csendesen mormolók fejéhez tartva, rossz helyre születtél öcsi, bocs.
ma már nem lenne senki jockey, apád nem lesz jock, és nem teniszeznek a hormonok, ha lucy betoppan. kinek lenne mersze ma leforgatni a dallast? az eredeti sorozat utolsó szezonja körülbelül az öböl-háborúval egyszerre ért véget. merő véletlen, de érdekes egybeesés.
de mire fel ez a különösen hosszú felvezetés? a Toyota hibridje miatt:

szegény sejkek.

Agency: Saatchi & Saatchi, Warsaw, Poland
Creative Director: Jason Romeyko
Art directors: Johan H. Ohlson, Ewa Cieniak
Copywriter: Jacek Praszalek
Photographer: Adam Wlazly