sör. import. és lányok, úgy mellékesen, hogy jobban működjön a dolog. őszinte leszek, az utóbbi idők poprockos, desokhaveromvan, szeretekatetőngitározni és a többi megközelítésű magyar sörösszpotok nekem egyáltalán nem működnek, pedig papíron én lennék a target audience. persze lehetne örülni is, hogy végre elszakadtak az "amit férfiak vesznek, oda segg kell meg keblek" vonaltól. ennek egyik oka talán az a felismerés volt, hogy a nők sem vetik meg az italt, és nem csak a gintonicot preferálják, zseniális nem? bizonyára több ezer kérdőívet feldolgoztak, mire eljottunk ide.
most csakazértis a klasszikus vonalról prezentálnék két reklámot.
a brazil megközelítés (a sör mexikói):
( 2 3 )
egyszerű és tetszetős, gyönyörű kivitelezéssel. kedvem támad magamhoz rántani az üveget, és magamba tölteni egy kis folyékony napfényt. mert az van benne, de tényleg.
az angolok ennél visszafogottabban, a kötelező jellegű félreérthetőségre építve, de magukhoz mérten így is kapósan kínálgatják a seritalt:

azaz, "Semmi sem elégít ki úgy, mint a Püspök Ujja". én hiszek neki.
( 2 3 )
az ebéd utáni öblögetéshez a braziloktól kapjuk majd az anyagot, ráadásként pedig könnyed délutáni nosztalgia az USAból, stay tuned.